Ezt olvasta már?


A harmadik mérkőzés jön a döntőben, bajnok lehet a Sopron

Csütörtökön este 20 órától Szekszárdon folytatódik a harmadik mérkőzéssel a bajnoki döntő párharc. A Sopron Basket 2-0-s előnnyel rendelkezik, egy újabb győzelemmel megszerezné a bajnoki címet.

Sok mindenről szólt az elmúlt pár nap a bajnoki döntő kapcsán. Ez a beharangozónk csak és kizárólag a játék részével foglalkozik a párharcnak. Azzal a játékkal, melyben az előzetes várakozásokhoz képest lényegesen nagyobb soproni fölény mutatkozott az első két meccsen. Az Euroliga menetelés lendületével szerepelve minden fontos elemben riválisa fölé nőtt a címvédő. Gyakorlatilag a második találkozó második negyedének egy hullámvölgyét leszámítva végig a Sopron akarata érvényesült a pályán.

Az előzőekben leírtakat remekül szemlélteti a mezőnymutató, ahol az első meccsen 48 kísérletből 25, míg a másodikon 49 kísérletből 23 lett sikeres soproni oldalon. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mindkét összecsapáson nyerte a lepattanócsatát Roberto Iniguez együttese és az eladott labdák száma 11, illetve 12 volt, akkor remekül kirajzolódik a címvédő teljesítménye. Ezek ugyanazok a számok, amiket az évad legfontosabb és legjobban sikerült nemzetközi meccsein láttunk. Az nem lehet kérdés, ha ezt pályára tudja tenni a Sopron, akkor a szűkösebb rotáció és az idei tavasz brutális terhelése ellenére óriási favorit.

A Szekszárd szempontjából elsősorban a támadójáték miatt lehet hiányérzet. Ha azt nézzük, hogy eddig 80 játékperc ment le a döntőből, akkor úgy 45-50 percben érvényesülhetett az védekezésben, ami alapja lehet egy sikernek. Ugyanakkor támadásban az első meccsen 58-ből 19, a másodikon 54-ből 16 kísérlet lett sikeres. Ennek megfelelően hiába tudott mindkét találkozón több támadólepattanót szerezni a Szekszárd és hiába volt mindkét alkalommal több szerzett labdája (ez az a két elem, ami az egész évadban meghatározta az eredményes játékát), még igazán szoros végjátékra sem mutatkozott esélye.

Egy évvel ezelőtt hasonló helyzetben lépett pályára saját közönsége előtt a Szekszárd. Akkor kiválóan kezelte az „életben maradás” terhét. Szinte extázis-közeli állapotban játszva született meg az emlékezetes kétszeri hosszabbításos siker. Idén is az lesz a legnagyobb kérdés, mint a tavalyi hasonló szituáció kapcsán, hogy képes lesz-e egy ilyen extra erőbedobást hozó felfokozott állapotot előidézni a csapat és a közönség. Ha abból a mederből nem tudja kimozdítani a játékot a Szekszárd, amiben az első két meccs haladt, akkor nem lesz győzelmi esélye.

A Sopron abból a szempontból jó helyzetben volt az első két találkozón, hogy érkeztek kiemelkedő egyéni teljesítmények. Az első felvonás alkalmával Jelena Milovanovic remekelt, míg a másodikon Yvonne Turner-től jöttek olyan villanások, amivel kisebb megakadások után tovább tudta lendíteni a társait. Szekszárdon akár az Európa Kupában, akár a Magyar Kupa fináléjában akkor születtek az igazán nagy sikerek, amikor a csapatteljesítményben megmutatkozó erények mellett egy-egy klasszis egyéni produkció is megjelent. Jó példának elég a döntő második meccsére gondolni, ahol a félidőben úgy vezetett 26-25-re a Szekszárd, hogy ott volt egy 11 pontos Teja Oblak. A második félidőben már nem jött senkitől ilyen extra.

Ha szóba került a második meccs első félideje, akkor az a szakasz nyilvánvalóan a Sopronnak is figyelmeztető jel. A teljesítőképesség határán van a keret és még egy olyan hullámvölgy, amit akkor tapasztalhattunk, akár végeredményt is befolyásolható lehet. Ebből a szemszegből nézve is, a Sopronnak sem lehet más a célja csütörtökön este, mint a győzelem. Érdekes és izgalmas mérkőzésre készülhetünk. Bízzunk benne, hogy a játék lesz a főszereplő és az elmúlt napok történései után ismét arról beszélhetünk, hogy milyen remek teljesítményeket, milyen taktikai változtatásokat, milyen statisztikai érdekességeket figyelhettünk meg. Egy döntőnek ez lenne a sava-borsa.

 

forrás: wbasket.hu







0
0
0

0
0
0
0